Időről időre

Van két dolog ami átlag felett képes motiválni az embereket, ha végtelen mennyiségű pénz áll rendelkezésükre és ha nincs pénz egyáltalán. 

Előbbi esetre jó példa az amerikai űrprogram, amikor elindult korlátlan mennyiségű pénzt kapott és csak egy olyan "apróságot" kellett teljesítenie, mint embert juttatnia a holdra lehetőleg az oroszok előtt. És mást nem is lehet mondani mint hogy mertek nagyot álmodni, Amerika legjobb koponyái dolgoztak évekig és le merem fogadni ma is azt mondanák megérte.

Utóbbit pedig jól példázza bármely önerőből épített vállalkozás. Persze nem lehet elhanyagolni azt az időt amit ebbe beleöl a tulajdonos de mégis úgy tűnik hogy a sikerhez szükséges szikra gyakrabban létrejön ilyen nyomás alatt.

De persze nem csak pénzről van itt szó, más erőforrásokra is igaz ez. És persze az ilyen sikernek mindig egy hátulütője van, maga a siker, azok az indie cégek amelyek a nulláról indulnak a legritkább esetben tudnak újra kiválót alkotni amikor már ismertek lesznek és van pénzük a fejlesztésre, egyszerűen nincs meg ugyan az a kényszer és a folyamatok is lelassulnak ha több az alkalmazott. 

Azok a nagy cégek pedig akik indítanak egy korlátlan erőforrásokkal felruházott projektet a siker után egyszerűen beárazzák a fejlesztést és onnantól mindenki aki merne nagyobbat álmodni meg kell hogy magyarázza hogy miért is jó az amit kitalált és miért is kell arra annyit költeni.

Persze van egy erőforrás ami kivételt képez, az idő, azok a feladatok amikre nincs idő vagy amelyekre korlátlan idő van általában sosem készülnek el. És persze lehet próbálni tartani irreális határidőket mindenféle túlóra és hétvégi munka kikényszerítésével (gyakran bármiféle plusz pénz nélkül természetesen) de ennek mindenképp megvan az ára.

Repülési napló

Hű de régen írtam bármit, miután megszenvedtem a kényszerleszállást két hete most gondoltam írok arról hogy milyen is általában ez az egész repülés mizéria.

1, Szőke a reptéren, óriási sor a biztonsági ellenőrzésnél persze mindenki alig várja hogy végre átjusson erre amikor a biztonsági őr lefelé fordított tenyerét 90 fokban elforgatva mutatja neki hogy talán hosszában legyen szíves a futószalagra tenni a cuccait tartalmazó tálcát, képes és elkezdi kiszedni a kabátját meg mindent majd értetlenül bambul, miért is nem lepődök meg?

2, Furcsa az az érzés amikor az ember először hall magyarokat a reptéren, még ha csak pár hét is telik el onnantól hogy elhagyta magyarországot. Furcsa de jó érzés, kicsit hallgatózik, elcsíp néhány mondatot egy-egy beszélgetésből és feltöltődik kicsit.

3, A repülőre felszállva észreveszem a légiutas kísérők kezében a klikkert, számolnak valamit és szerintem nem a rájuk mosolygó utasokat mint az Axe reklámban a liftesfiú. Aztán amikor rájuk köszön az ember feltűnik hogy a magyar "Jóestét" egy hangos klikkelést vált ki a bal oldalon, míg a lengyel "dzsinydobre" vagy az angol "gudívning" egy klikkelést okoz jobbról. Tehát akkor hányan is vagyunk magyarok? :)

4, A magasságunk másodpercenként csökken pár métert, elég érdekes látni a számokat a kijelzőn és nem érezni semmit belőle csak a fülem szokásos nyomáskülönbségét, aztán persze lassul a dolog és már látni a távolban az ismerős utcákat amint Budapest fényei beragyogják. Innen fentről mindig csodás a város. És már nyílnak is a kerekek és ott a Duna, az ismerős hidak és egy negyed évszázad emlékeinek helyszíne.

Egy zöld tavacska a szürke rengetegben

A sok kép közül amiket Írországban csináltunk, nekem talán ennek az eredetije tetszik a legjobban, benne van az ország zöldje és a hely amit mindenképp meg akartam nézni, az Óriások útja. Gondoltam teszek egy próbát hátha sikerül valamit még kihozni belőle. Ez lett a végeredmény, és mivel kivételesen tetszik is, így gondoltam érdemes megosztani.

A kiskosztümök világa

A héten minden nap eljárultam a szentélybe ahol a papnők kiskosztümben fogadják a híveket, leendő híveket és visszatérőket.
Különböző gyóntató pultoknál különböző előjogokhoz juthat az ember, sőt ha igazán kitartó még áldást is elnyerhet. A várakozás természetes, ki ne várna egy ilyen lehetőségre akár órákat, a könyvtári csendben. Mert ugye annak lennie kell, hiszen ez is egy templom vagy mi. Meg van a romantikája annak, ahogy az ember hallgatja a neoncsövek zúgását, és figyeli ahogy más pultoknál kitör a veszekedés mert valaki - aki érzi hogy már nem sok ideje van hátra, hogy meggyónja bűneit - megpróbál befurakodni a sor elejére. Anélkül teszi ezt, hogy a kötelező egy órát végigállná, mondván, ő már végigállta azt egy másik sorban. És mikor végre odajut az ember a papnő elé és elmondja búját-baját akkor a papnő azt mondja: Sajnos az isteni gépezetbe éppen valami hiba csúszott úgyhogy jöjjön vissza néhány óra múlva, lehetőleg akkor amikor már mindenkinek munkaidő van hogy szabadságot is kelljen kivennie emiatt. És akkor az ember lehorgasztott fejjel hazabandukol és újra megpróbálja legközelebb.
És mivel a papnők kiválasztottak mindezt mosolyogva mondják, még akkor is mosolyognak mikor kiderül, hogy egy társuk valami olyat követett el ami a tisztelt halandót örök kárhozatra ítéli, hacsak nem tesznek valamit gyorsan. Hiszen nekik semmibe nem kerül valakit elküldeni, és nekik úgyis van idejük kivárni amíg az isteni gépezet beindul, és persze velük nem fordulhat elő ilyesféle hiba. Ha pedig olyan hívővel találkoznak, aki egy másik országból zarándokolt eme szent helyre, és nem érti a helyi nyelvet, nem ijednek meg ők, csak széttárják karjukat és értetlenül néznek. Majd ha már a halandó távozott, és épp nincs utánpótlás, akkor elő a passziánsz és vecsernyéig azzal kihúzzák.

Day #10

Kedvenc cukorka

Na hát ez most megint medvés de csak részben mert bár nagyon szeretem a medvés Haribo-t de a legjobbak a savanyú gumicukrok. Persze nagyon sokfajta van amit szeretek. Jó téma ez a mai napra :)

Day #9

Kedvenc sorozat

Sok olyan sorozat volt és biztos lesz is ami az első évaddal teljesen magával ragadott, azonnal nézni kellett a következőt és várni az újabb részeket ha elfogyott. De sajnos sok ezek közül az első évad után egyre romló tendenciát mutatott míg végül lelőtték vagy én hagytam abba a nézését. Ilyenek voltak pl a Heroes vagy a Prison Break. De akad olyan is ami bár jó de az ember már kezdi kicsit unni mint a How I Met Your Mothert.
Vannak azonban olyanok is amik megmaradnak jónak és ezek közül most 2üt fogok választani, mindjárt ki is derül hogy miért.

Az első a Dr. House avagy House MD, ennek az első évadát azt hiszem még magyarul a tévében kezdtem el nézni és a sajátos stílus miatt teljesen rákattantam, sokáig egyedül néztem aztán kettesben néztük és most megint egyedül nézem. Nem állítom hogy a sorozat még mindig olyan jó mint az elején de én nem tudom abbahagyni, egyszerűen érdekel mi lesz a cinikus doki sorsa.

Tehát akkor az előző volt a különkedvenc a második pedig a Glee, az együttkedvenc. Először nem tudtuk mit várjunk ettől a sorozattól, de ajánlották és mi szeretjük az ilyen éneklős dolgokat (pl. musical) úgyhogy gondoltuk kipróbáljuk. Jól is tettük mert azonnal elkapott minket. De ezt csak együtt nézni jó így most ha lennének új részek sem tudnánk nézni.

Day #8

Kedvenc animált karakter
Na ez is okozott egy kis fejfájást de csak azért mert sok van amit szeretek de végül csak győzött megint a medve :)

Day #7

Kedvenc film.
Nagyon sok filmet szeretek de mint ahogy nem vagyok újraolvasós fajta, úgy nem vagyok újranézős sem. Kevés film van amit egynél többször láttam de a Fight Club annyira megragadott hogy pár nap alatt láttam legalább 8 alkalommal, és egyetlen egyszer sem volt unalmas. A végén már kívülről tudtam a szöveget de annyira tetszett hogy nem érdekelt.
A filmről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni úgyhogy röviden annyit hogy alapvetően drámának kategorizálnám de van benne humor még ha fanyar is és még szerelmi szál is ami szintén nem egyszerű.

A trailert csak annak érdemes megnéznie aki már látta, aki még nem az sürgősen pótolja be.

Day #6

Kedvenc könyv. Ezen is kellett gondolkodnom rengeteget, nagyon sok könyv van amit szeretek bár nem vagyok az az újraolvasós fajta, mostanában pedig annyi időm sincs olvasni hogy egy hónap alatt befejezzek egy könyvet. Egy olyan könyvet választottam ami nagyban tehet arról hogy megismertem a fantasyt és a szerepjátékot. Bár az egész sorozatot ki lehetne ide tenni de inkább álljon itt csak az első rész. Sokan azt mondják majd hogy gyerekes vagy ilyesmi de nekem akkor 11-12 évesen meghatározó élmény volt. És azóta is kellemes nosztalgiával gondolok vissza a teljes sorozat elolvasására.

Day #5

Na amit legkevésbé vártam ebből a listából az most itt van. Nem tudok legjobb barátot választani. Nem is akarok. Sajnos én olyan ember vagyok aki nagyon nehezen barátkozik de azokat akiket a barátaimnak tekintek igazán, azokat mind ugyanannyira szeretem. Így aztán nem fogok senkit kitenni ezen a napon, senkiről nem lesz fotó, rajz vagy film. Mindazonáltal köszönöm azoknak akik ebbe a szűk körbe tartoznak, hogy ők is barátjuknak tekintenek, nagyon sokat jelent ez nekem, és remélem, hogy ha alkalmam lesz hazamenni, minél többetekkel találkozom.

Day #4

Sajnos a mai témához a kedvenc helyhez semmi kreatívat nem tudok kitalálni. Sokféleképp lehet értelmezni ezt és az biztos hogy mindig az a legjobb hely ahol az ember családja és barátai ott vannak. Úgyhogy Ti akik esetleg olvassátok ezt tudjátok, hogy a kedvenc hely az nem attól kedvenc mert jobb ott mint máshol hanem mert Ti ott vagytok és nem máshol.

Day #3

A mai téma a kedvenc étel. Sok ilyen van és sajnos most szinte egyikhez sem jutok hozzá de amit már volt szerencsém itt is enni arról tudok mutatni egy képet:

Igen, igen. Ez itt az isteni marhapörkölt. Küldöm mindenkinek aki szereti ;)

Day #2

A második napra a kihívás a kedvenc állat, mivel ez semmi más nem lehet mint a medve ezért gondoltam ideje feltölteni a több mint egy éves felvételeket a veresegyházi medveotthonból:

Pufifej

Ő Pufifej. Ma este munka után ott ült a kijáratnál. Sajnos nálam nem volt semmi pedig biztos arra várt hogy valaki ad neki valamit.

mérföldkő

Eltelt egy hónap. Túléltem. Nem volt könnyű és sok minden még csak most lesz ami nehezít például lakbér utalás, villanyszámla ilyesmik. És persze a nemzetközi számlázás rejtelmei.
Visszagondolva gyorsan elment ez a hónap pedig rengeteg minden történt. Ennek persze egy része felkerült ide a blogra is.
Volt itt főzés, mosás, bevásárlás, sok olyasmi ami eddig nem volt és sok olyan ami igen csak máshogy. Tanultam egy keveset lengyelül és talán majd folytatom is.
A lényeg hogy egyre jobb legyen minden, és akkor talán tényleg szívből örülni fogok hogy megléptem ezt a lépést.

This is a quest!

Megihletett Erika 30 napos kihívása csak én kicsit máshogy értelmezem mert nem tudok rajzolni. Az első nap témája a myself így készítettem egy emotion chartot (Steven Seagal után szabadon)

10 óra autóval

Elvezettem Budapestről Warsóig, kemény volt de holnap végre autóval mehetek dolgozni.
Közben készítettem egy video üzenetet az örökkévalóságnak. Alant látható.

Végre!

Nem is volt időm ide írni az utóbbi napokban pedig jó lett volna, sok minden történt talán majd egyszer meg tudok írni mindent.

Ami viszont nagyon fontos számomra hogy pénteken felkerült az internetre 2 év munkájának gyümölcse vagyis csak annak egy oldala de sebaj az is több mint a semmi. Hivatalos bejelentés még nem volt csak a Namco Bandai jelentette be az együttműködést de nekem már ez is elég a lényeg hogy ország-világ láthatja hogy mivel voltunk elfoglalva ennyi ideig.

Tehát akkor egy, kettő, három...

Kis szakmai

Hallottam hogy torrenten már megjelent a Witcher 2. Ez elég durva, még majd egy hét a magjelenésig és máris kikerült. Szerencsére ha minden igaz nincs hozzá crack és nem is biztos hogy lesz mert ez az orosz verzió és az annyira nem menő.

Ami viszont érdekes hogy milyen is ez a másik oldalról. A játék minden netes toplistán benne van az első 10-ben. Sok helyen sokan rendelik elő pedig ugye mint tudjuk a PC-s játékpiac halott, ott nem lehet pénzt csinálni. Ugyanakkor óriási szenvedés mindenkinek - a fejlesztőnek, a kiadónak, az újságíróknak, a gyártóknak - hogy valamilyen védelmet használjanak amivel megvédhetik elvileg a játékot és ez nem is sokat segít mert a megjelenés után pár nap múlva úgyis fel lesz törve.

Ha viszont az ember rákérdez akkor kiderül hogy a védelem nem azért van hogy ne törjék fel hanem hogy az újságírói verzió meg a gold master ne kerüljön ki a netre. Nem azért kell védeni a játékot hogy ne tudják másolni hanem hogy ne tudják a megjelenésig másolni. Sajnos ilyen körülmények között megértem ha sokan feladják és inkább weben beregisztráltatják a játékost (ala Minecraft) vagy kihagyják teljesen a PC-t.

Wireless vs. moradin 1-2

Mivel ma bekötötték a rendes internetet is ezért gyorsan elszaladtam az Arcadia-ba egy bevásárlással összekötött wireless router beszerző körútra és lőttem egy ilyet. Nem volt annyira drága 129 zlotyi (vagyis ugye PLN).
Aztán hazajöttem és amíg sült a pizza bekötöttem de először nem akart működni majd Maxie segítségével győzelmet arattam így kettő az egyhez legyőztem a csoda technikát.

Főzőcske de okosan

Na akkor az ételekről is mert ez is sokakat érdekel:

Volt már tortellini, rántotta, főtt virsli, pizza, mirelit Cordon Bleu (és még véletlenül sem Gordon) hasábburgonyával. Ezeket mind én készítettem és a legutolsó kivételével nagyon jól sikerültek, ott is csak az volt a gond hogy nem volt elég forró az olaj illetve sok volt a mirelit krumpli.

Ezen kívül persze minden nap veszek is valamit és volt hogy a vacsorát is vettem de azért haladok főzésben is, mindenképp több mint amit eddig tudtam :)

God bless Skype

Mondtuk hogy majd használjuk, meg hogy nem is lesz az olyan rossz. Hát valahogy így is lett. Jobb mint vártam, még mobil interneten is, láthatom azokat akik a legfontosabbak számomra vagy legalább beszélhetek velük. Persze közel sincs annyira jó mint a személyes találkozás de a semminél mindenképp jobb.

It's Alive

Végre van internet!!!



Köszönet Patricknak a kölcsön mobil internetért.

Felgyorsulnak a dolgok

Ezen a napon már többen vagyunk a munkahelyen, sokan kivették a hétfőt. A munka eseménytelen nem nagyon szól senki hozzám, néha kérdezek.

Korán végzek mert még meg kell nézni 2 lakást. Ezek egyáltalán nem tetszenek úgyhogy mivel nincs több szabadon a környéken és az első nagyon tetszik Patrick lealkudja 2600 zlotyira és másnap reggelre meg is beszéli az aláírási, átadási ceremóniát.

A lakás reggel még gyönyörűbb mint előző nap. A tulaj is rendes, bár nem tud sokat angolul de mindent megpróbál megmutatni, elmagyarázni. A parkoló is kiváló, sajnos autó hiányában most ezt nem tudom kipróbálni na de majd...

Persze ezekután rohanás a munkába, és amilyen boldogan indul a nap olyan rosszul folytatódik. Nem elég hogy komoly lelkiismeret furdalásom van a lakásra költött rengeteg pénz miatt még egy pillanatra úgy is tűnik hogy nem volt olyan jó ötlet ez az egész. Elfog a bizonytalanság, nagyon egyedül érzem magam és egyszerűen rossz. Aztán kicsit jobb lesz és a nap végén egy jó hosszú beszélgetéssel zárom a napot a vezető programozóval. Kedvesek az emberek csak olyan szótlanok, főleg a programozók, ennyire azért nem vagyok hozzászokva hogy antiszociálisak legyenek pedig általában azok :D

Sajnos ezt az estét még a régi helyen töltöm, majd másnap reggel fogok csak az új helyre átcuccolni. Már alig várom, jó korán kelek, áttaxizok de még így is csak nagy nehezen érek be dolgozni 10 előtt mert annyira jó a lakásban hogy nem akaródzik elindulni.

Ezek állandóan ünnepelnek?

A harmadik nap májusban megint ünnep, ennyire közel egymáshoz két állami ünnep és az az egy nap közötte nincs kiadva szabadnapnak, érdekes. A helyzet ugyan az mint vasárnap csak legfeljebb egy kicsit többen vannak az utcán. Patrick (az ingatlanos) nagyon segítőkész és bár nem dolgozna de mivel előző nap meghiúsult a lakásnézés elvisz és megnézünk 3 lakást. Az elsőbe egyből beleszeretek és onnantól a többi szinte nem is érdekel. Megmutatja a sajátját is mert ők is költöznek, beljebb a belvárosba mert nekik ott van közelebb a munkahely. Nekem meg itt de az ő lakásuk túl nagy, az az első viszont... Na mindegy majd kiderül mi lesz még. Visszaérve az ideiglenes lakhelyre ordít a különbség, és ha az ember utána számol akkor kiderül hogy azt a lakást kivenni egy hónapra drágább lenne mint amiket megnéztünk, ez is érdekes.

Gra komputerowa

Első nap a munkahelyen, reggel ezzel a tudattal ébredni mindig nagyon furcsa és mindig is az lesz. Gyors készülés aztán lakbér fizetés és már kint is vagyok az utcán és veszem a heti bérletet. Kis biléta mint a jegy, lehet hogy kezelni kellene felszálláskor mint a jegyet? Fogalmam sincs, majd kiderül.

A céghez a 28-as villamos megy, a 22-es jobb lenne de azt megszüntették valamiért. Mindegy így se kell olyan nagyon sokat gyalogolni, szerencsére már tudom hova megyek így egyszerű.

Gyors bemutatkozások után megkapom a gépemet, beállítom a jelszavakat és elkezdem belakni, egy új második digitális otthon (harmadik? negyedik?). Jönnek a szokásos programok szépen lassan majd minden felkerül ami kell. Meg is kapom az első feladatokat és már ott is a kód lehet nézegetni. Egy rövid editor bemutató után fejest is ugrok az egészbe, nagyon nincs ideje senkinek hogy engem pátyolgasson úgyhogy jó dzsungelharcos módjára elő a machete és hajrá előre.

Ebédre kimegyünk Johnnal az Arkadia-ba, nagyon nagy pláza, és minden van benne. Egy jó kis pizza után vissza és folytatódik a munka. Estére már fáj a fejem de ez az elkövetkező napokban általános lesz, nem könnyű átlátni mások több éves munkáját.

Délután egy gyors lakásnéző lenne de végül nem lesz, az ingatlanosok élete sem csak játék és mese az új ember nem akar dolgozni. Meglépett a céges telefonnal és azóta nem látták. Nem is olyan nagy baj így van időm bevásárolni és a vacsora tortellini, sajt nélkül mert azt elfelejtettem :) A tejföl meglepően jó, lehet hogy ők még emlékeznek milyennek is kellene ennek lennie?

A lakásba visszaérve megpróbálom elérni az internet szolgáltatót hogy megoldjuk a laptopommal jelentkező problémát, sajnos a telefonban azt mondja az automata hogy erről a számról nem lehet kapcsolni azt a számot. Kellene egy lengyel mobil de az még idő mire lesz.

A maradék idő eseménytelenül telik, nincs net csak Skype így marad az olvasás, filmezés, ilyesmi.

Akkor az elejétől

Kezdjük úgy ahogy mindenki más:

2011. Május 1. Ferihegy (vagy Liszt Ferenc repülőtér?) de a hajam még mindig tart. A könnycsatornák már nehezen bírják szerencsére van velem valaki aki józanul áll a kérdéshez és a check-in után a búcsúzkodást rövidre fogva odalökdös az ellenőrző kapukhoz. Jobb ez így, ezért is örülök hogy nem volt búcsúztató bizottság.

A Ferihegy SkyCourt-ba belépve elámul az ember, már épp kezdi azt hinni európába jutott amikor kiderül hogy a gépe nyilvánvalóan nem onnan indul hiszen miért is menne Lengyelország fővárosába egy ilyen puccos helyről bármi. Pár folyosó és fémlépcső elhagyása után aztán az ember megérkezik oda ahova kell, ahol emberek alszanak a padokon, ahol a szürke falakon kívül csak pár üvegajtó választja el attól hogy kimenjen a buszhoz amivel kiviszik a géphez ami elviszi. Ne is álmodjunk légifolyosóról meg esőtől védett beszállásról, ide ez jut. A buszban már majd 10 perce várunk amikor a pultos kisasszony szól hogy azt az egy embert aki nem jött meg majd a következő körben vigye ki a vezető, már ezért is hálásak vagyunk.


A gép szép és kultúrált még ha kicsit le is van használva, a korai indulásra való tekintettel a felszolgált étel a hüvelykujjamnál nem nagyobb croissant de legalább meleg. Emellé jár egy darab kis dobozos narancslé (osztáykirándulás feeling) és egy kávé vagy tea. Az út eseménytelen és gyors, 50 perc alatt meg is érkezünk és a csomagok kipakolása is megy mint a karikacsapás így 5 perc múlva már kint az esős és hideg Varsóban próbálom elmagyarázni a lengyel taxisnak hogy "Tárgová sztrít szörtisziksz" és persze mutatom is meg azt is mondom hogy "ulicá Tárgová" de a számok nem mennek lengyelül. A lényeg hogy végül megérti.

Mivel elseje itt ünnep ezért egy nagyon gyors városátszelés után már egy romos kapualjban állok és várom hogy a tulaj megjelenjen. Kisvártatva ott is terem és megmutatja az egyes lakást ami kisebb mint az otthoni szobám de legalább van benne galéria. (vigyázat, az oldalon levő képek halszemoptikával készültek, a lakás valójában sokkal kisebb!) Van itt minden ami ideiglenesen kell csak mint kiderül az internettel vannak gondok, a router nem szereti a laptopomat és amint csatlakozok megha a net, a tulajnak is aki kettővel följebb lakik. Kis vándorlás, tanakodás, próbálkozás és megegyezünk hogy másnap beszél valakivel. Még szerencse hogy nálam van az iPad azon van minden ami kell és lehet rajta netezni is úgyhogy egy kis túlélőcsomaggá válik hirtelen.

Egy óra alvás után elindulok felfedezni a környéket, ez utólag nem tűnt jó ötletnek de legalább találtam egy kebabost ahol ettem 2 adag kebabot amivel másnapig kihúztam. Visszafele elmentem kicsit a másik irányba is de gyorsan visszafordultam mert ezen a napon kb. csak a csövesek voltak az utcán vagy olyan emberek akik mikor szembejöttek kiköptek a járdára. Érdekes élmény volt.

Ezután pihengetés filmezés meg olvasás következett estig amikor is megmásztam a galériát és elhelyezkedtem a nem túl tágas fekvőhelyen. Sajnos nem úgy indult az egész ahogyan kellett volna de másnapra tudtam hogy mennem kell dolgozni és még rengeteg dolgot elintézni, lakást keresni, de ezek már egy másik bejegyzés témái.