2011. május 31., kedd

This is a quest!

Megihletett Erika 30 napos kihívása csak én kicsit máshogy értelmezem mert nem tudok rajzolni. Az első nap témája a myself így készítettem egy emotion chartot (Steven Seagal után szabadon)


2011. május 15., vasárnap

10 óra autóval

Elvezettem Budapestről Warsóig, kemény volt de holnap végre autóval mehetek dolgozni.
Közben készítettem egy video üzenetet az örökkévalóságnak. Alant látható.

Végre!

Nem is volt időm ide írni az utóbbi napokban pedig jó lett volna, sok minden történt talán majd egyszer meg tudok írni mindent.

Ami viszont nagyon fontos számomra hogy pénteken felkerült az internetre 2 év munkájának gyümölcse vagyis csak annak egy oldala de sebaj az is több mint a semmi. Hivatalos bejelentés még nem volt csak a Namco Bandai jelentette be az együttműködést de nekem már ez is elég a lényeg hogy ország-világ láthatja hogy mivel voltunk elfoglalva ennyi ideig.

Tehát akkor egy, kettő, három...

2011. május 11., szerda

Kis szakmai

Hallottam hogy torrenten már megjelent a Witcher 2. Ez elég durva, még majd egy hét a magjelenésig és máris kikerült. Szerencsére ha minden igaz nincs hozzá crack és nem is biztos hogy lesz mert ez az orosz verzió és az annyira nem menő.

Ami viszont érdekes hogy milyen is ez a másik oldalról. A játék minden netes toplistán benne van az első 10-ben. Sok helyen sokan rendelik elő pedig ugye mint tudjuk a PC-s játékpiac halott, ott nem lehet pénzt csinálni. Ugyanakkor óriási szenvedés mindenkinek - a fejlesztőnek, a kiadónak, az újságíróknak, a gyártóknak - hogy valamilyen védelmet használjanak amivel megvédhetik elvileg a játékot és ez nem is sokat segít mert a megjelenés után pár nap múlva úgyis fel lesz törve.

Ha viszont az ember rákérdez akkor kiderül hogy a védelem nem azért van hogy ne törjék fel hanem hogy az újságírói verzió meg a gold master ne kerüljön ki a netre. Nem azért kell védeni a játékot hogy ne tudják másolni hanem hogy ne tudják a megjelenésig másolni. Sajnos ilyen körülmények között megértem ha sokan feladják és inkább weben beregisztráltatják a játékost (ala Minecraft) vagy kihagyják teljesen a PC-t.

2011. május 9., hétfő

Wireless vs. moradin 1-2

Mivel ma bekötötték a rendes internetet is ezért gyorsan elszaladtam az Arcadia-ba egy bevásárlással összekötött wireless router beszerző körútra és lőttem egy ilyet. Nem volt annyira drága 129 zlotyi (vagyis ugye PLN).
Aztán hazajöttem és amíg sült a pizza bekötöttem de először nem akart működni majd Maxie segítségével győzelmet arattam így kettő az egyhez legyőztem a csoda technikát.

Főzőcske de okosan

Na akkor az ételekről is mert ez is sokakat érdekel:

Volt már tortellini, rántotta, főtt virsli, pizza, mirelit Cordon Bleu (és még véletlenül sem Gordon) hasábburgonyával. Ezeket mind én készítettem és a legutolsó kivételével nagyon jól sikerültek, ott is csak az volt a gond hogy nem volt elég forró az olaj illetve sok volt a mirelit krumpli.

Ezen kívül persze minden nap veszek is valamit és volt hogy a vacsorát is vettem de azért haladok főzésben is, mindenképp több mint amit eddig tudtam :)

2011. május 7., szombat

God bless Skype

Mondtuk hogy majd használjuk, meg hogy nem is lesz az olyan rossz. Hát valahogy így is lett. Jobb mint vártam, még mobil interneten is, láthatom azokat akik a legfontosabbak számomra vagy legalább beszélhetek velük. Persze közel sincs annyira jó mint a személyes találkozás de a semminél mindenképp jobb.

It's Alive

Végre van internet!!!



Köszönet Patricknak a kölcsön mobil internetért.

2011. május 6., péntek

Felgyorsulnak a dolgok

Ezen a napon már többen vagyunk a munkahelyen, sokan kivették a hétfőt. A munka eseménytelen nem nagyon szól senki hozzám, néha kérdezek.

Korán végzek mert még meg kell nézni 2 lakást. Ezek egyáltalán nem tetszenek úgyhogy mivel nincs több szabadon a környéken és az első nagyon tetszik Patrick lealkudja 2600 zlotyira és másnap reggelre meg is beszéli az aláírási, átadási ceremóniát.

A lakás reggel még gyönyörűbb mint előző nap. A tulaj is rendes, bár nem tud sokat angolul de mindent megpróbál megmutatni, elmagyarázni. A parkoló is kiváló, sajnos autó hiányában most ezt nem tudom kipróbálni na de majd...

Persze ezekután rohanás a munkába, és amilyen boldogan indul a nap olyan rosszul folytatódik. Nem elég hogy komoly lelkiismeret furdalásom van a lakásra költött rengeteg pénz miatt még egy pillanatra úgy is tűnik hogy nem volt olyan jó ötlet ez az egész. Elfog a bizonytalanság, nagyon egyedül érzem magam és egyszerűen rossz. Aztán kicsit jobb lesz és a nap végén egy jó hosszú beszélgetéssel zárom a napot a vezető programozóval. Kedvesek az emberek csak olyan szótlanok, főleg a programozók, ennyire azért nem vagyok hozzászokva hogy antiszociálisak legyenek pedig általában azok :D

Sajnos ezt az estét még a régi helyen töltöm, majd másnap reggel fogok csak az új helyre átcuccolni. Már alig várom, jó korán kelek, áttaxizok de még így is csak nagy nehezen érek be dolgozni 10 előtt mert annyira jó a lakásban hogy nem akaródzik elindulni.

Ezek állandóan ünnepelnek?

A harmadik nap májusban megint ünnep, ennyire közel egymáshoz két állami ünnep és az az egy nap közötte nincs kiadva szabadnapnak, érdekes. A helyzet ugyan az mint vasárnap csak legfeljebb egy kicsit többen vannak az utcán. Patrick (az ingatlanos) nagyon segítőkész és bár nem dolgozna de mivel előző nap meghiúsult a lakásnézés elvisz és megnézünk 3 lakást. Az elsőbe egyből beleszeretek és onnantól a többi szinte nem is érdekel. Megmutatja a sajátját is mert ők is költöznek, beljebb a belvárosba mert nekik ott van közelebb a munkahely. Nekem meg itt de az ő lakásuk túl nagy, az az első viszont... Na mindegy majd kiderül mi lesz még. Visszaérve az ideiglenes lakhelyre ordít a különbség, és ha az ember utána számol akkor kiderül hogy azt a lakást kivenni egy hónapra drágább lenne mint amiket megnéztünk, ez is érdekes.

Gra komputerowa

Első nap a munkahelyen, reggel ezzel a tudattal ébredni mindig nagyon furcsa és mindig is az lesz. Gyors készülés aztán lakbér fizetés és már kint is vagyok az utcán és veszem a heti bérletet. Kis biléta mint a jegy, lehet hogy kezelni kellene felszálláskor mint a jegyet? Fogalmam sincs, majd kiderül.

A céghez a 28-as villamos megy, a 22-es jobb lenne de azt megszüntették valamiért. Mindegy így se kell olyan nagyon sokat gyalogolni, szerencsére már tudom hova megyek így egyszerű.

Gyors bemutatkozások után megkapom a gépemet, beállítom a jelszavakat és elkezdem belakni, egy új második digitális otthon (harmadik? negyedik?). Jönnek a szokásos programok szépen lassan majd minden felkerül ami kell. Meg is kapom az első feladatokat és már ott is a kód lehet nézegetni. Egy rövid editor bemutató után fejest is ugrok az egészbe, nagyon nincs ideje senkinek hogy engem pátyolgasson úgyhogy jó dzsungelharcos módjára elő a machete és hajrá előre.

Ebédre kimegyünk Johnnal az Arkadia-ba, nagyon nagy pláza, és minden van benne. Egy jó kis pizza után vissza és folytatódik a munka. Estére már fáj a fejem de ez az elkövetkező napokban általános lesz, nem könnyű átlátni mások több éves munkáját.

Délután egy gyors lakásnéző lenne de végül nem lesz, az ingatlanosok élete sem csak játék és mese az új ember nem akar dolgozni. Meglépett a céges telefonnal és azóta nem látták. Nem is olyan nagy baj így van időm bevásárolni és a vacsora tortellini, sajt nélkül mert azt elfelejtettem :) A tejföl meglepően jó, lehet hogy ők még emlékeznek milyennek is kellene ennek lennie?

A lakásba visszaérve megpróbálom elérni az internet szolgáltatót hogy megoldjuk a laptopommal jelentkező problémát, sajnos a telefonban azt mondja az automata hogy erről a számról nem lehet kapcsolni azt a számot. Kellene egy lengyel mobil de az még idő mire lesz.

A maradék idő eseménytelenül telik, nincs net csak Skype így marad az olvasás, filmezés, ilyesmi.

Akkor az elejétől

Kezdjük úgy ahogy mindenki más:

2011. Május 1. Ferihegy (vagy Liszt Ferenc repülőtér?) de a hajam még mindig tart. A könnycsatornák már nehezen bírják szerencsére van velem valaki aki józanul áll a kérdéshez és a check-in után a búcsúzkodást rövidre fogva odalökdös az ellenőrző kapukhoz. Jobb ez így, ezért is örülök hogy nem volt búcsúztató bizottság.

A Ferihegy SkyCourt-ba belépve elámul az ember, már épp kezdi azt hinni európába jutott amikor kiderül hogy a gépe nyilvánvalóan nem onnan indul hiszen miért is menne Lengyelország fővárosába egy ilyen puccos helyről bármi. Pár folyosó és fémlépcső elhagyása után aztán az ember megérkezik oda ahova kell, ahol emberek alszanak a padokon, ahol a szürke falakon kívül csak pár üvegajtó választja el attól hogy kimenjen a buszhoz amivel kiviszik a géphez ami elviszi. Ne is álmodjunk légifolyosóról meg esőtől védett beszállásról, ide ez jut. A buszban már majd 10 perce várunk amikor a pultos kisasszony szól hogy azt az egy embert aki nem jött meg majd a következő körben vigye ki a vezető, már ezért is hálásak vagyunk.


A gép szép és kultúrált még ha kicsit le is van használva, a korai indulásra való tekintettel a felszolgált étel a hüvelykujjamnál nem nagyobb croissant de legalább meleg. Emellé jár egy darab kis dobozos narancslé (osztáykirándulás feeling) és egy kávé vagy tea. Az út eseménytelen és gyors, 50 perc alatt meg is érkezünk és a csomagok kipakolása is megy mint a karikacsapás így 5 perc múlva már kint az esős és hideg Varsóban próbálom elmagyarázni a lengyel taxisnak hogy "Tárgová sztrít szörtisziksz" és persze mutatom is meg azt is mondom hogy "ulicá Tárgová" de a számok nem mennek lengyelül. A lényeg hogy végül megérti.

Mivel elseje itt ünnep ezért egy nagyon gyors városátszelés után már egy romos kapualjban állok és várom hogy a tulaj megjelenjen. Kisvártatva ott is terem és megmutatja az egyes lakást ami kisebb mint az otthoni szobám de legalább van benne galéria. (vigyázat, az oldalon levő képek halszemoptikával készültek, a lakás valójában sokkal kisebb!) Van itt minden ami ideiglenesen kell csak mint kiderül az internettel vannak gondok, a router nem szereti a laptopomat és amint csatlakozok megha a net, a tulajnak is aki kettővel följebb lakik. Kis vándorlás, tanakodás, próbálkozás és megegyezünk hogy másnap beszél valakivel. Még szerencse hogy nálam van az iPad azon van minden ami kell és lehet rajta netezni is úgyhogy egy kis túlélőcsomaggá válik hirtelen.

Egy óra alvás után elindulok felfedezni a környéket, ez utólag nem tűnt jó ötletnek de legalább találtam egy kebabost ahol ettem 2 adag kebabot amivel másnapig kihúztam. Visszafele elmentem kicsit a másik irányba is de gyorsan visszafordultam mert ezen a napon kb. csak a csövesek voltak az utcán vagy olyan emberek akik mikor szembejöttek kiköptek a járdára. Érdekes élmény volt.

Ezután pihengetés filmezés meg olvasás következett estig amikor is megmásztam a galériát és elhelyezkedtem a nem túl tágas fekvőhelyen. Sajnos nem úgy indult az egész ahogyan kellett volna de másnapra tudtam hogy mennem kell dolgozni és még rengeteg dolgot elintézni, lakást keresni, de ezek már egy másik bejegyzés témái.