Hű de régen írtam bármit, miután megszenvedtem a kényszerleszállást két hete most gondoltam írok arról hogy milyen is általában ez az egész repülés mizéria.
1, Szőke a reptéren, óriási sor a biztonsági ellenőrzésnél persze mindenki alig várja hogy végre átjusson erre amikor a biztonsági őr lefelé fordított tenyerét 90 fokban elforgatva mutatja neki hogy talán hosszában legyen szíves a futószalagra tenni a cuccait tartalmazó tálcát, képes és elkezdi kiszedni a kabátját meg mindent majd értetlenül bambul, miért is nem lepődök meg?
2, Furcsa az az érzés amikor az ember először hall magyarokat a reptéren, még ha csak pár hét is telik el onnantól hogy elhagyta magyarországot. Furcsa de jó érzés, kicsit hallgatózik, elcsíp néhány mondatot egy-egy beszélgetésből és feltöltődik kicsit.
3, A repülőre felszállva észreveszem a légiutas kísérők kezében a klikkert, számolnak valamit és szerintem nem a rájuk mosolygó utasokat mint az Axe reklámban a liftesfiú. Aztán amikor rájuk köszön az ember feltűnik hogy a magyar "Jóestét" egy hangos klikkelést vált ki a bal oldalon, míg a lengyel "dzsinydobre" vagy az angol "gudívning" egy klikkelést okoz jobbról. Tehát akkor hányan is vagyunk magyarok? :)
4, A magasságunk másodpercenként csökken pár métert, elég érdekes látni a számokat a kijelzőn és nem érezni semmit belőle csak a fülem szokásos nyomáskülönbségét, aztán persze lassul a dolog és már látni a távolban az ismerős utcákat amint Budapest fényei beragyogják. Innen fentről mindig csodás a város. És már nyílnak is a kerekek és ott a Duna, az ismerős hidak és egy negyed évszázad emlékeinek helyszíne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése