Időről időre

Van két dolog ami átlag felett képes motiválni az embereket, ha végtelen mennyiségű pénz áll rendelkezésükre és ha nincs pénz egyáltalán. 

Előbbi esetre jó példa az amerikai űrprogram, amikor elindult korlátlan mennyiségű pénzt kapott és csak egy olyan "apróságot" kellett teljesítenie, mint embert juttatnia a holdra lehetőleg az oroszok előtt. És mást nem is lehet mondani mint hogy mertek nagyot álmodni, Amerika legjobb koponyái dolgoztak évekig és le merem fogadni ma is azt mondanák megérte.

Utóbbit pedig jól példázza bármely önerőből épített vállalkozás. Persze nem lehet elhanyagolni azt az időt amit ebbe beleöl a tulajdonos de mégis úgy tűnik hogy a sikerhez szükséges szikra gyakrabban létrejön ilyen nyomás alatt.

De persze nem csak pénzről van itt szó, más erőforrásokra is igaz ez. És persze az ilyen sikernek mindig egy hátulütője van, maga a siker, azok az indie cégek amelyek a nulláról indulnak a legritkább esetben tudnak újra kiválót alkotni amikor már ismertek lesznek és van pénzük a fejlesztésre, egyszerűen nincs meg ugyan az a kényszer és a folyamatok is lelassulnak ha több az alkalmazott. 

Azok a nagy cégek pedig akik indítanak egy korlátlan erőforrásokkal felruházott projektet a siker után egyszerűen beárazzák a fejlesztést és onnantól mindenki aki merne nagyobbat álmodni meg kell hogy magyarázza hogy miért is jó az amit kitalált és miért is kell arra annyit költeni.

Persze van egy erőforrás ami kivételt képez, az idő, azok a feladatok amikre nincs idő vagy amelyekre korlátlan idő van általában sosem készülnek el. És persze lehet próbálni tartani irreális határidőket mindenféle túlóra és hétvégi munka kikényszerítésével (gyakran bármiféle plusz pénz nélkül természetesen) de ennek mindenképp megvan az ára.

Repülési napló

Hű de régen írtam bármit, miután megszenvedtem a kényszerleszállást két hete most gondoltam írok arról hogy milyen is általában ez az egész repülés mizéria.

1, Szőke a reptéren, óriási sor a biztonsági ellenőrzésnél persze mindenki alig várja hogy végre átjusson erre amikor a biztonsági őr lefelé fordított tenyerét 90 fokban elforgatva mutatja neki hogy talán hosszában legyen szíves a futószalagra tenni a cuccait tartalmazó tálcát, képes és elkezdi kiszedni a kabátját meg mindent majd értetlenül bambul, miért is nem lepődök meg?

2, Furcsa az az érzés amikor az ember először hall magyarokat a reptéren, még ha csak pár hét is telik el onnantól hogy elhagyta magyarországot. Furcsa de jó érzés, kicsit hallgatózik, elcsíp néhány mondatot egy-egy beszélgetésből és feltöltődik kicsit.

3, A repülőre felszállva észreveszem a légiutas kísérők kezében a klikkert, számolnak valamit és szerintem nem a rájuk mosolygó utasokat mint az Axe reklámban a liftesfiú. Aztán amikor rájuk köszön az ember feltűnik hogy a magyar "Jóestét" egy hangos klikkelést vált ki a bal oldalon, míg a lengyel "dzsinydobre" vagy az angol "gudívning" egy klikkelést okoz jobbról. Tehát akkor hányan is vagyunk magyarok? :)

4, A magasságunk másodpercenként csökken pár métert, elég érdekes látni a számokat a kijelzőn és nem érezni semmit belőle csak a fülem szokásos nyomáskülönbségét, aztán persze lassul a dolog és már látni a távolban az ismerős utcákat amint Budapest fényei beragyogják. Innen fentről mindig csodás a város. És már nyílnak is a kerekek és ott a Duna, az ismerős hidak és egy negyed évszázad emlékeinek helyszíne.

Egy zöld tavacska a szürke rengetegben

A sok kép közül amiket Írországban csináltunk, nekem talán ennek az eredetije tetszik a legjobban, benne van az ország zöldje és a hely amit mindenképp meg akartam nézni, az Óriások útja. Gondoltam teszek egy próbát hátha sikerül valamit még kihozni belőle. Ez lett a végeredmény, és mivel kivételesen tetszik is, így gondoltam érdemes megosztani.

A kiskosztümök világa

A héten minden nap eljárultam a szentélybe ahol a papnők kiskosztümben fogadják a híveket, leendő híveket és visszatérőket.
Különböző gyóntató pultoknál különböző előjogokhoz juthat az ember, sőt ha igazán kitartó még áldást is elnyerhet. A várakozás természetes, ki ne várna egy ilyen lehetőségre akár órákat, a könyvtári csendben. Mert ugye annak lennie kell, hiszen ez is egy templom vagy mi. Meg van a romantikája annak, ahogy az ember hallgatja a neoncsövek zúgását, és figyeli ahogy más pultoknál kitör a veszekedés mert valaki - aki érzi hogy már nem sok ideje van hátra, hogy meggyónja bűneit - megpróbál befurakodni a sor elejére. Anélkül teszi ezt, hogy a kötelező egy órát végigállná, mondván, ő már végigállta azt egy másik sorban. És mikor végre odajut az ember a papnő elé és elmondja búját-baját akkor a papnő azt mondja: Sajnos az isteni gépezetbe éppen valami hiba csúszott úgyhogy jöjjön vissza néhány óra múlva, lehetőleg akkor amikor már mindenkinek munkaidő van hogy szabadságot is kelljen kivennie emiatt. És akkor az ember lehorgasztott fejjel hazabandukol és újra megpróbálja legközelebb.
És mivel a papnők kiválasztottak mindezt mosolyogva mondják, még akkor is mosolyognak mikor kiderül, hogy egy társuk valami olyat követett el ami a tisztelt halandót örök kárhozatra ítéli, hacsak nem tesznek valamit gyorsan. Hiszen nekik semmibe nem kerül valakit elküldeni, és nekik úgyis van idejük kivárni amíg az isteni gépezet beindul, és persze velük nem fordulhat elő ilyesféle hiba. Ha pedig olyan hívővel találkoznak, aki egy másik országból zarándokolt eme szent helyre, és nem érti a helyi nyelvet, nem ijednek meg ők, csak széttárják karjukat és értetlenül néznek. Majd ha már a halandó távozott, és épp nincs utánpótlás, akkor elő a passziánsz és vecsernyéig azzal kihúzzák.

Day #10

Kedvenc cukorka

Na hát ez most megint medvés de csak részben mert bár nagyon szeretem a medvés Haribo-t de a legjobbak a savanyú gumicukrok. Persze nagyon sokfajta van amit szeretek. Jó téma ez a mai napra :)

Day #9

Kedvenc sorozat

Sok olyan sorozat volt és biztos lesz is ami az első évaddal teljesen magával ragadott, azonnal nézni kellett a következőt és várni az újabb részeket ha elfogyott. De sajnos sok ezek közül az első évad után egyre romló tendenciát mutatott míg végül lelőtték vagy én hagytam abba a nézését. Ilyenek voltak pl a Heroes vagy a Prison Break. De akad olyan is ami bár jó de az ember már kezdi kicsit unni mint a How I Met Your Mothert.
Vannak azonban olyanok is amik megmaradnak jónak és ezek közül most 2üt fogok választani, mindjárt ki is derül hogy miért.

Az első a Dr. House avagy House MD, ennek az első évadát azt hiszem még magyarul a tévében kezdtem el nézni és a sajátos stílus miatt teljesen rákattantam, sokáig egyedül néztem aztán kettesben néztük és most megint egyedül nézem. Nem állítom hogy a sorozat még mindig olyan jó mint az elején de én nem tudom abbahagyni, egyszerűen érdekel mi lesz a cinikus doki sorsa.

Tehát akkor az előző volt a különkedvenc a második pedig a Glee, az együttkedvenc. Először nem tudtuk mit várjunk ettől a sorozattól, de ajánlották és mi szeretjük az ilyen éneklős dolgokat (pl. musical) úgyhogy gondoltuk kipróbáljuk. Jól is tettük mert azonnal elkapott minket. De ezt csak együtt nézni jó így most ha lennének új részek sem tudnánk nézni.

Day #8

Kedvenc animált karakter
Na ez is okozott egy kis fejfájást de csak azért mert sok van amit szeretek de végül csak győzött megint a medve :)